HAT-2018-01-0662

HAT-2018-01-0662
Pályázati beszámoló: A Szepesség gyöngyszemei - „Rákóczi” Hat-2018-01-0662

A Letenyei Andrássy Gyula Általános Iskola 7. évfolyamának 41 tanulója és 5 kísérő tanára a „Határtalanul!” pályázat keretében szlovákiai kiránduláson vettek részt 2019. 04. 24-26. között.

A diákok a felkészülés során megismerték a Felvidék történelmi és földrajzi nevezetességeit, a trianoni békediktátum következményeit.

Utunk első állomása a Gömörfalvi Alapiskola volt, ahol szlovák és magyar tannyelvű osztályokban folyik az oktatás. Tanulóink maguk készítette ajándékokkal kedveskedtek vendéglátóinknak. A sok mindenre kiterjedő ismerkedésnek, kötetlen beszélgetéseknek az idő rövidsége szabott határt.

Rozsnyón a város főterén álló történelmi, egyházi épületekben gyönyörködtünk, majd az egykori királyi bányaváros hányatott sorsú Kossuth - szobrát koszorúztuk meg.

A történelmi Magyarország egyik legnagyobb, épségben fennmaradt, eredeti bútorokkal berendezett kastélya Betléren található. Az Andrássyak egykori vadászkastélyához gyönyörű kastélypark tartozik. A letenyei általános iskola, a család emlékét őrizve, Andrássy Gyula nevét vette fel. Iskolánk névadója és egykori miniszterelnökünk tiszteletére koszorút helyeztünk el.

Fáradtan, de sok élménnyel gazdagodva érkeztünk szálláshelyünkre. Háttérben a Tátra hófödte csúcsai körvonalazódtak. Tátralomnic egykor kis pásztorfalucska volt, ma üdülőtelepülés, Magastátra város része.

Második napon – bőséges reggelit követően – újabb nevezetességek, látnivalók vártak ránk.

Először a Bélai-barlang felé vitt a buszunk. A barlang bejárata 885 m magasan van, a bejárható útvonal 1370 m, miközben 122 m szintkülönbséget kell leküzdeni. Utunk során cseppkő-vízeséseket, pagodaszerű álló cseppköveket és más képződményeket csodálhattunk meg. A barlangot sikerrel alkalmazzák barlangterápiás kezelésekre is. A jó akusztikával rendelkező zeneteremben magyar népdalokat énekeltünk.

Utunk következő állomása a Szepesség legfestőibb fekvésű városa, Késmárk volt.     Központjában áll a ma múzeumnak otthont adó reneszánsz stílusú Thököly – vár. Rendhagyó történelem óra keretében ismerkedtünk meg a vár és a Thököly - család történetével, majd a fejedelem tiszteletére koszorút helyeztünk el.     

Gnezda településen a Nestvill Parkban lévő csokoládégyárba is ellátogattunk, a finomságokból a családtagoknak is jutott.

Lőcse: A látnivalók zöme a városfallal körülvett óvárosban található. Az egykori városháza épületében ma a Szepesi Múzeum működik. A múzeum érdekessége a lőcsei fehér asszonyt ábrázoló festmény. Az asszony történetét kiselőadás formájában ismertük meg.                

A Szent Jakab - templom főoltára -  Lőcsei Pál alkotása-  a világ legmagasabb oltára.

Újabb építészeti remekmű a Thurzó – ház, amely ma levéltárként funkcionál.       

Vacsora után irodalmi vetélkedőt rendeztünk a felvidéki írók munkásságából, amelyet rövid felolvasás vezetett be Mikszáth Kálmán:  A fekete város című regényéből.

Az estét szalonnasütéssel összekötött tábortűz tette még emlékezetesebbé. A tábortűz mellett kuruc - és toborzódalok is elhangzottak. Ismét fáradtan, élményekkel telve tértünk nyugovóra.

3. nap reggelén már készültünk a hazautazásra, csomagjainkat bepakoltuk az autóbuszba. A buszból elköszöntünk a mindig más képét mutató Tátrától, egy-egy vár távolba vesző falaitól.

Kassa következett, az ország második legnagyobb városa. Megtekintettük a Szent Erzsébet – főszékesegyházat, ami a város legfőbb látnivalója.  A székesegyház kriptájában helyezték el II. Rákóczi Ferenc, fia,  valamint édesanyja, Zrínyi Ilona földi maradványait.

A Rodostó - ház annak a háznak a mása, ahol a fejedelem száműzetésben élt és halt meg. Rendhagyó történelem óra keretében felidéztük II. Rákóczi Ferenc szabadságharcban és a magyar történelemben betöltött szerepét, majd koszorút helyeztünk el a fejedelemnek emléket állító szobornál. Utolsó programunk egy kellemes városséta volt.

Márai Sándor gondolatai hűen adják vissza azt az érzést, amit mindannyian kimondatlanul is éreztünk

 „ … mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban!

Ajándék ez, csodás ajándék”

Aztán hazaindultunk. Útközben a buszon néhány tanuló összegezte az élményét a három napról. Balesetmentesen, vidáman és élményekkel gazdagon értünk haza.

A sok élményért köszönet illeti Vörös Attila idegenvezetőt, aki ismereteit érdekesen, lényegre törően úgy adta át nekünk, hogy abból szinte észrevétlenül sokat tanultunk.

Pályázatok

Határtalanul
Emberi Erőforrás Támogatáskezelő
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Örökös ökoiskola
Értékünk az ember
Tehetségpont