HAT-2018-01-0662

A Letenyei Andrássy Gyula Általános Iskola 7. évfolyamának 41 tanulója és 5 kísérő tanára a „Határtalanul!” pályázat keretében szlovákiai kiránduláson vettek részt 2019. 04. 24-26. között.

A diákok a felkészülés során megismerték a Felvidék történelmi és földrajzi nevezetességeit, a trianoni békediktátum következményeit.

Utunk első állomása a Gömörfalvi Alapiskola volt, ahol szlovák és magyar tannyelvű osztályokban folyik az oktatás. Tanulóink maguk készítette ajándékokkal kedveskedtek vendéglátóinknak. A sok mindenre kiterjedő ismerkedésnek, kötetlen beszélgetéseknek az idő rövidsége szabott határt.

Rozsnyón a város főterén álló történelmi, egyházi épületekben gyönyörködtünk, majd az egykori királyi bányaváros hányatott sorsú Kossuth - szobrát koszorúztuk meg.

A történelmi Magyarország egyik legnagyobb, épségben fennmaradt, eredeti bútorokkal berendezett kastélya Betléren található. Az Andrássyak egykori vadászkastélyához gyönyörű kastélypark tartozik. A letenyei általános iskola, a család emlékét őrizve, Andrássy Gyula nevét vette fel. Iskolánk névadója és egykori miniszterelnökünk tiszteletére koszorút helyeztünk el.

Fáradtan, de sok élménnyel gazdagodva érkeztünk szálláshelyünkre. Háttérben a Tátra hófödte csúcsai körvonalazódtak. Tátralomnic egykor kis pásztorfalucska volt, ma üdülőtelepülés, Magastátra város része.

Második napon – bőséges reggelit követően – újabb nevezetességek, látnivalók vártak ránk.

Először a Bélai-barlang felé vitt a buszunk. A barlang bejárata 885 m magasan van, a bejárható útvonal 1370 m, miközben 122 m szintkülönbséget kell leküzdeni. Utunk során cseppkő-vízeséseket, pagodaszerű álló cseppköveket és más képződményeket csodálhattunk meg. A barlangot sikerrel alkalmazzák barlangterápiás kezelésekre is. A jó akusztikával rendelkező zeneteremben magyar népdalokat énekeltünk.

Utunk következő állomása a Szepesség legfestőibb fekvésű városa, Késmárk volt.     Központjában áll a ma múzeumnak otthont adó reneszánsz stílusú Thököly – vár. Rendhagyó történelem óra keretében ismerkedtünk meg a vár és a Thököly - család történetével, majd a fejedelem tiszteletére koszorút helyeztünk el.     

Gnezda településen a Nestvill Parkban lévő csokoládégyárba is ellátogattunk, a finomságokból a családtagoknak is jutott.

Lőcse: A látnivalók zöme a városfallal körülvett óvárosban található. Az egykori városháza épületében ma a Szepesi Múzeum működik. A múzeum érdekessége a lőcsei fehér asszonyt ábrázoló festmény. Az asszony történetét kiselőadás formájában ismertük meg.                

A Szent Jakab - templom főoltára -  Lőcsei Pál alkotása-  a világ legmagasabb oltára.

Újabb építészeti remekmű a Thurzó – ház, amely ma levéltárként funkcionál.       

Vacsora után irodalmi vetélkedőt rendeztünk a felvidéki írók munkásságából, amelyet rövid felolvasás vezetett be Mikszáth Kálmán:  A fekete város című regényéből.

Az estét szalonnasütéssel összekötött tábortűz tette még emlékezetesebbé. A tábortűz mellett kuruc - és toborzódalok is elhangzottak. Ismét fáradtan, élményekkel telve tértünk nyugovóra.

3. nap reggelén már készültünk a hazautazásra, csomagjainkat bepakoltuk az autóbuszba. A buszból elköszöntünk a mindig más képét mutató Tátrától, egy-egy vár távolba vesző falaitól.

Kassa következett, az ország második legnagyobb városa. Megtekintettük a Szent Erzsébet – főszékesegyházat, ami a város legfőbb látnivalója.  A székesegyház kriptájában helyezték el II. Rákóczi Ferenc, fia,  valamint édesanyja, Zrínyi Ilona földi maradványait.

A Rodostó - ház annak a háznak a mása, ahol a fejedelem száműzetésben élt és halt meg. Rendhagyó történelem óra keretében felidéztük II. Rákóczi Ferenc szabadságharcban és a magyar történelemben betöltött szerepét, majd koszorút helyeztünk el a fejedelemnek emléket állító szobornál. Utolsó programunk egy kellemes városséta volt.

Márai Sándor gondolatai hűen adják vissza azt az érzést, amit mindannyian kimondatlanul is éreztünk

 „ … mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban!

Ajándék ez, csodás ajándék”

Aztán hazaindultunk. Útközben a buszon néhány tanuló összegezte az élményét a három napról. Balesetmentesen, vidáman és élményekkel gazdagon értünk haza.

A sok élményért köszönet illeti Vörös Attila idegenvezetőt, aki ismereteit érdekesen, lényegre törően úgy adta át nekünk, hogy abból szinte észrevétlenül sokat tanultunk.